Avagy az eszközök nélküli szakács tudományrul. Szenteljünk tehát egy bejegyzést itteni étkezéseinknek és a minket ért gasztronómiai behatásoknak. Csak egszer ettünk paradicsomszószos tésztát, de már itt szembesülnünk kellett a konyha eléggé rapszodikus felszereltségével: nem volt konzervnyitó, és ott röhögött a képünkbe két (természetesen nyitó nélküli) paradicsomkonzerv. D végül belevagdosott egy kést, így hozzájutottunk… (Mondanom sem kell, fél óra múlva előkerült a fiók mélyéről két konzervnyitó.) Aztán kiderült, hogy nincs habverő (=no császármorzsa), bár a villái megvannak, nincs egy rendes tálca, de nem működő kávéfőző kettő is van és ha bírnánk a rozsdát, akár pecsenyetűvel összetűzött húsfalatkákat is süthetnénk!! Ja igen, és életemben először mondhatom, hogy félig-meddig rendelkezem tortakéssel és egy hamisítatlan retró habszifonnal (nem is beszélve a tíz doboz patronról). A konyhai olló pedig: egy cikkcakkolló!! :D Egyszóval: inspiráló és szórakoztató dolog itt főzni. Kicsit a gimis fizikafeladatokat juttatja eszembe, ott se tudtam sokszor, mi lesz a vége…

No de suhanjunk tovább, lássuk, mi mindent fedeztünk fel, amit esetleg budapesti specialitásnak titulálhatnánk. Elsőként talán a Jégbüfében elfogyasztott fagyinkat illik említenem, amit Mariettával ettünk. Marietta sok-sok csokis-teás boltra hívta fel a figyelmünket (juhúúúúú!!), amikről remélhetőleg az elég közeli jövőben be tudunk majd számolni! Sajnos fotót nem tudok mutatni a nevezetes eseményről, mert gép az nem volt nálunk, de képzeljetek el hármunkat, amint negyvencsillió fokban boldogan tömjük befelé a fagyikat. 

Aztán pár napja történt, hogy elmentünk az Ikeába. Á-tól z-ig végignéztük az áruházat és közben a barátunk lett többek között egy ilyen „Lingon” zaft (értsd: vörösáfonya szörp), illetve hat darab az egyet fizet-hatot vihet kategóriás pohárból. És a vonszolódás végén megjutalmaztuk magunkat két abszolút „svéd” csokis fánkkal.

A Cseh Tamás-i kérdésre ugyan már régóta tudtuk, hogy nem Pécs lesz a válaszunk, de csak pár hete dőlt el, hogy Pestre tesszük át székhelyünket. A szerencsés/felülről elrendezett albérletkeresés és találás után pár köbméternyi cuccal felköltöztünk új luxusvillánkba. :) A ház olyan békebeli belső udvaros bérház, a felső szomszédunk egy öreg néni és kettővel mellettünk egy kaktuszgyűjtő lakik, most virágzik az egyik kaktusz a folyosón.

A lakás csendesebb, mint a pécsi volt, csak egy riasztó szólal meg naponta legalább egyszer. A Westend az utca végén van, amúgy minden ház aljában boltok vannak, van itt a sóbarlangtól kezdve a búvárfelszerelésig minden. Csütörtökön kicsit átrendeztük a lakást és lakásavató filmnézést tartottunk. :) A péntek és a szombat többnyire a pakolás-takarítás-bevásárlás hármassal telt. Péntek este kimentünk Gáborékhoz Budaörsre, jót beszélgettünk, élveztük a kertet és csúcs vacsorát, saját kajszit és egy kölcsön palacsintasütőt kaptunk. 

A szombati nap kétségtelen csúcspontja az ebéd volt, mikor meglepő módon - palacsintát ettünk. Szombat este megnéztük a Szent István-parkot, ami a Duna-parton van. Nagyon esőre állt, úgyhogy nagy örömünkre mindketten vihettünk eső elleni cuccot: Dávid a vitorlás dzsekijét, ami lepergeti a vizet, mint a lótusz, én pedig az esernyőmet, ami narancspöttyös.

 A park egész szép, rózsakerttel meg szökőkutakkal, csak kár, hogy a Duna felé eső oldalon végig kutyafuttató van. No de legalább szép kilátásuk van az ebeknek, aki pedig görényt, hörcsögöt meg efféléket tart, az magára vessen. A parton fotózkodtunk, hogy lássátok, még mindig szépek vagyunk! :)

 Mikor fél 9 felé hazaértünk, az ablakunk alatt akkor kezdték feltörni az utat és kb. tízig fúrtak, ástak és vágtak. Azóta a gödör csinosan körbekerítve szórakoztatja az autósokat.

Vasárnap a Lehel téri templomba (Árpádházi Szent Margit templom) mentünk misére. A templom nagyon tetszett, olyan igazi neo az egész, Szent Margit életét ábrázoló festményekkel. Mise végén a pap lekapta magáról a miseruhát és olaszosan kirobogott az ajtóhoz egy kis társasági életet élni a hívekkel. :) Meg akartuk nézni kívülről a templom melletti vásárcsarnokot, de kiderült, hogy vasárnap délben is nyitva van (no comment) úgyhogy belülről is megnéztük.

 A lakás felszerelését azért kissé ki kell majd egészítenünk, mivel úgy érzem, 1, azaz egy bögre kevés lesz ahhoz, hogy kiszolgálja kakaó és teafogyasztásunkat. :) De pohárból bőség van, abból mindenkinek jut egy, bár a felirat nyelvhelyességét illetően vannak kétségeink.

Vagy hol. Elvégre minden az, nem? Szóval, elérkezett ez a nap is. Beálltam a csatasorba, another brick in the wall, meg hasonlók. De azt hiszem ennyi elég is ebből, rátérek a lényegre.

Azzal kezdtem, hogy rossz irányba szálltam a metrón. De kb azonnal feltűnt, amint csukódtak az ajtók, szóval csak egy megállót mentem visszafelé, hogy annyival többet mehessek a jó irányba. De nem volt baj, bőven maradt időm odaérni. A hajógyári sziget alsó csücskén van az iroda, nagyon kellemes kis helyen. 

(kéretik zoomolni)

A munka nagyon sokféle, tervezés is lesz majd, most egyelőre a meglévő terveket kellett nézegetnem, meg lengyelekkel és amerikaiakkal levelezni, félreértéseket elsimítgatni, stb. Összességében tetszik, sokféle érdekes hajós dologgal foglalkozhatok, nem hiszem, hogy unni fogom. Holnap pl. Bajára megyünk megnézni ezt-azt, kíváncsi vagyok.