Avagy az eszközök nélküli szakács tudományrul. Szenteljünk tehát egy bejegyzést itteni étkezéseinknek és a minket ért gasztronómiai behatásoknak. Csak egszer ettünk paradicsomszószos tésztát, de már itt szembesülnünk kellett a konyha eléggé rapszodikus felszereltségével: nem volt konzervnyitó, és ott röhögött a képünkbe két (természetesen nyitó nélküli) paradicsomkonzerv. D végül belevagdosott egy kést, így hozzájutottunk… (Mondanom sem kell, fél óra múlva előkerült a fiók mélyéről két konzervnyitó.) Aztán kiderült, hogy nincs habverő (=no császármorzsa), bár a villái megvannak, nincs egy rendes tálca, de nem működő kávéfőző kettő is van és ha bírnánk a rozsdát, akár pecsenyetűvel összetűzött húsfalatkákat is süthetnénk!! Ja igen, és életemben először mondhatom, hogy félig-meddig rendelkezem tortakéssel és egy hamisítatlan retró habszifonnal (nem is beszélve a tíz doboz patronról). A konyhai olló pedig: egy cikkcakkolló!! :D Egyszóval: inspiráló és szórakoztató dolog itt főzni. Kicsit a gimis fizikafeladatokat juttatja eszembe, ott se tudtam sokszor, mi lesz a vége…

No de suhanjunk tovább, lássuk, mi mindent fedeztünk fel, amit esetleg budapesti specialitásnak titulálhatnánk. Elsőként talán a Jégbüfében elfogyasztott fagyinkat illik említenem, amit Mariettával ettünk. Marietta sok-sok csokis-teás boltra hívta fel a figyelmünket (juhúúúúú!!), amikről remélhetőleg az elég közeli jövőben be tudunk majd számolni! Sajnos fotót nem tudok mutatni a nevezetes eseményről, mert gép az nem volt nálunk, de képzeljetek el hármunkat, amint negyvencsillió fokban boldogan tömjük befelé a fagyikat. 

Aztán pár napja történt, hogy elmentünk az Ikeába. Á-tól z-ig végignéztük az áruházat és közben a barátunk lett többek között egy ilyen „Lingon” zaft (értsd: vörösáfonya szörp), illetve hat darab az egyet fizet-hatot vihet kategóriás pohárból. És a vonszolódás végén megjutalmaztuk magunkat két abszolút „svéd” csokis fánkkal.