Jövő héttől már mindketten a társadalom hasznos kis sejtjei leszünk, K kapott munkát, méghozzá olaszosat. Hurrá! Ezentúl kb. ugyanakkor indulunk és érkezünk majd, mindketten 9-kor kezdünk. 

Nagy örömömre, eljutottam egy Ian Anderson koncertre. A kongresszusi központban volt, 26-án, vasárnap este 8-kor. 

Úgy kezdődött, hogy megláttam a plakátot:

Aztán megvettem a jegyet:

Végül pedig elmentem a koncertre:

Szuper volt, hihetetlen, hogy ennyi év után is, simán tudnak újat mutatni. Kicsit musical szerű volt az egész, először ballonkabátban, melóssapiban bejöttek a zenészek, és elkezdtek porolni, meg söpörni. Aztán sötét lett, egy nagy kivetítőn ment egy rövid videó, és mire vége lett, és felkapcsolták a fényeket, a zenekar már a helyén ült, és elkezdett zenélni. A koncerten csak három számot játszottak. :) De ebből az első és a második hosszabb volt, mint egy óra, a harmadik meg a visszatapsolás utáni ráadás volt. 

A Thick As A Brick (TAAB) albumról tudni kell, hogy egy egybefüggő, 45 perces szám két részre szedve, mert a kazettának két oldala van, de nem számít két számnak. Ez az első olyan album, amely egyetlen, hosszú számot tartalmaz. (Mike Oldfield Tubular Bells-je egy évvel később jelent meg!)

A TAAB 1972-ben jelent meg, szóval idén van a 40. évfordulója. Gondolom, ennek örömére Ian írt egy második részt, a TAAB 2-t. Ez arról szól, hogy mi lett az első részben szereplő 10 éves kisfiúból 40 évvel később. Ötletes, és stílustartó lett az album, nekem nagyon tetszik.

Íme, egy részlet az albumból, az elején a vers bevezető, érdemes rá odafigyelni.

Na, a népművelés után következzék egy videó a koncertről:

Nem, természetesen nem én csináltam, hiszen nem szabad. :D

Ahogy az bizonyára feltűnt a videón, nem csak Ian énekel. Ez azért van, mert a TAAB úgy lett felvéve, hogy külön ének és külön fuvola, majd összerakták. Arra még Ian sem képes, hogy egyszerre énekeljen és fuvolázzon. :) Ryan O'Donnell-nek igen jó hangja van, bár ez a felvétel hangminősége miatt nem annyira hallatszik. De azért elég jó, hasonlít Ian fiatalkori hangjára egy kicsit, és mindenképpen jobb, mint a mostani. Azért valljuk be, Ian már nem egy naposcsibe. :)

Megígértem, hogy írok kicsit többet. Hát, nem mondom, hogy teljesítem az ígéretet, mert megint rengeteg érdekes képet fog tartalmazni a bejegyzés, de azért lesz hozzájuk magyarázat is. 

Nos, Budapest olyan, amilyen. Nagy, büdös, nyüzsgő, és retkes. Viszont ezekről el lehet feledkezni, ha három dolog teljesül: 

1. Olyasmit csinálhatunk, amit szeretünk.
2. Azokkal élhetünk, akiket szeretünk.
3. Észrevesszük az apró, vidámító dolgokat, és azokra figyelünk.

1.

Az első megvan, abszolút jó a munkám. Változatos, a tervezés mondjuk lehetne több, de az majd télen több is lesz, mert a hajóépítés ugyebár szezonfüggő. Értsd: a hajókat akkor lehet építeni, amikor szép idő van, ebből automatikusan következik, hogy tervezni akkor kell, amikor nincs. De azért nem panaszkodom, frankó kis összecsapott munkát hagyott rám az elődöm, sok fejtörést okoz. Nem fikázom, meg semmi, csak látszik rajta, hogy tudta, hogy le fog lépni a cégtől, és nem nagyon érdekelte az egész. Most egy múzeumhajót építünk, ami egy kivénhedt vízibusszal indult. A hajót totál kibelezték, a felépítményt, a fedélzetet, meg kb. mindent kihajítottak, mert borzasztó állapotban volt. Gyakorlatilag csak a tökhéj maradt. Erre tervezett az elődöm egy meglehetősen fura kinézetű felépítményt, amit már építünk. A hajóépítők jófejek, van mindenféle, egy Rejtő könyvbe változtatás nélkül beilleszthetőek. :) Itt egy hangulatkép, ahogy Senki Alfonz meg Tuskó Hopkins visznek egy kereszttartót a hajóra. (kb. 120 kg. targonca? daru? ugyan, kérem...)

Egyik nap megyek a híd alatt, megnézni a hajót, és nagy röhögés fogad. A géprongyok között a matrózok találtak egy ilyet:

Az volt a poén tárgya, hogy melyikük hagyta el vajon? :D

Aztán, a hajónevek:

Az utóbbival valószínűleg én is sokat fogok majd mászkálni, ha átköltözünk a túloldalra, meg hajótaxizni. Erről majd akkor írok, ha aktuális lesz. :)

A kajáról írtam, hogy kevés. Nos, ezt illusztrálandó, lefotóztam egy ebédemet:

Azt hiszik, ezzel kihúzom estig.... nem csoda, hogy vérben forgó szemekkel, vicsorogva rontok be az ajtón, bármi ehető után kutatva, mikor hazaérek. Szeptemberben költözik az iroda, egy olasz étterem lesz a földszinten, remélem, ők tudják, mit jelent egy adag kaja. Addig meg kitaláltuk, hogy igazából miért is ne vihetnék be itthoni kaját. Van mikró, semmi akadálya. Olcsóbb, finomabb, TÖBB.

A fizetés szép, nem panaszkodom. Az első fizetésemből órát vettem, mert ugye az egy emlékezetes dolog, hogy az első fizetését mire költi az ember.  (én már csak ilyen szentimentális vagyok, na...) Persze maradt még egy csomó zsé, nem fogunk éhen halni. :)

A munkába jutás kicsit idegtépő, de viszek mindig könyvet, így nem is kell jelen lennem. A metrózás olyan, mint a teleport: lemész a föld alá, bemész egy gépbe egy ajtón, és valahol egész máshol jössz elő, az odaútból pedig nem látsz semmit. :) Igazából csak a zsúfoltság zavar, mert nehéz olvasni, meg amikor azért kések picit, mert pl. nem férek fel a metróra.

A második feltétel is teljesül, nem kell részleteznem, azt hiszem. :) Bár nagyon vágyunk valami kötetlen, kellemes, közepes tagszámú társaságra... Keresgélünk közösséget, szerintem fogunk találni. Már nagyon várom. Ha valaki tud valamit ajánlani, ne habozzon.

A harmadik feltétel könnyebb, mint elsőre tűnik. Rengeteg viccet mesél nekünk a Jóisten, azt hiszem. Csak körül kell nézni. Brachfeld Siegfried-et idézve: A poén az utcán fekszik, csak le kell hajolni érte.

Kezdeném egy jópofa nevű büfével, ami a Lehel téren van, a piac oldalában:

Most vagy nem gondoltak bele, vagy szándékos poén. Akárhogy is, egész mókás. A kis kannibálok...

Aztán, nagy fájdalmam, hogy a WestEnd-ben a mozi átállt az LCD plakátokra, vagyis nem lehet leszedett plakátot ingyen hazavinni, mert nincs nekik. Viszont kellemes kárörömöt éreztem, mikor ez fogadott, mikor moziba mentünk K-val:

Kellemes élmény volt utazni az olimpia alatt a Magyar Olimpiai Csapat Szurkolói Villamosával. Voltak pici tv-k, a villamos hangszóróit felturbózták, és abban lehetett hallgatni az olimpiát:

Egyik este két limuzint is láttunk, az egyik a legendás leánybúcsús, rószaszínű volt, a másik egy klasszikus fehér:

Szóval, itt is lehet élni, még jól is tudja magát érezni, aki akarja. Ne felejtsük el, hogy a szmog felett

Meg egyébként is,

(van füves is, de arról még nem csináltam képet.)

A bejegyzés legelső képét amúgy a Ferenciek Terén csináltam, koncertre menet, amiről nemsokára írok. :) 

Egyébként meg, az írás közben ezt hallgatom, gondoltam beteszem, hogy hallgassa más is, aki szereti:

Az augusztus 20-ai hétvégén megejtettük ez évi nyaralásunkat, a házas csoportunkkal a ráckevei Duna ágnál voltunk három napig. Képzeljetek el egy olyan települést, ahol minden nyaralónak saját stégje van, a telek másik végén szántóföld és az összes zajt a túlpartról áthallatszó danolás jelenti.

Augusztus 20.-án este meglepetéssel készültem. K-nak csak annyit mondtam, hogy öltözzön fel csinosan, megyünk valahova. Furcsán nézett rám, mikor a munkahelyemhez közeledtünk. Aztán rájött, hogy ebből bizony hajókázás lesz. És az is lett. A cégünk szervezett egy sétahajózást a tűzijáték idejére, amely a dolgozóknak (gy.k. például nekem) és csatolt elemeiknek ingyenes. A közönséges halandóknak persze jó drága, hiszen kb. a létező legjobb helyről nézhettük a tűzijátékot.

Egészen pontosan a Batthyány téren lévő kikötőpontonról. Az alábbi térképen jól látszik, mennyire fantasztikus is volt a hely:

A fenti térképen a narancssárga bigyuszok ilyen hajók:

Ezekről lőtték a tűzijátékot. 

Már egy órával a kezdés előtt ott kellett lennünk, mert a Dunát lezárták a rendőrök, nyilvánvaló okokból. De nem volt baj, szép kilátásunk volt, amíg vártunk. Sok nyüzsgő sétahajó, a Duna és a parlament. (amely kivételesen nem volt beállványozva, még egy picit sem)

Közben beesteledett......

Szóval jó helyről néztük, mi a kikötőponton hídjáról. Sokan a hajón maradtak, páran még a kormányállás tetejére is felmásztak. :) A fehér pöttyök a parlament felett pedig denevérek.

A durrogtatás elég szép volt, fotóztunk is párat, de azért inkább 3D-ben néztük, és élveztük. A 3 uszályról tök ugyanazt lőtték, szóval nem volt probléma, hogy nem fért bele egyszerre az összes a látóterünkbe.

Íme pár kép:

A fenti képnek K szerint azt a címet kéne adni, hogy "jó az anyag". :)

Ez meg olyan, mint egy fej nélküli angyal:

Ez meg mint egy pitypang bóbitája:

Ez meg egy egész csokor virág:

A képek elég szépek, tudom, de közel sem adják vissza a valóságot. Segáz, csináltam videót:

K a szememre veti, hogy írjak többet, és kevesebb képet rakjak fel, mert lassan átmegyünk fotóblogba.... De hát mit tehetnék, egy tűzijáték az inkább látványos, mint mesélni való. :) De ígérem, a következő bejegyzésben fogok rizsázni is.

D

(amúgy ez az izé, hogy egy betűnek nevezzük egymást a blogban, ez is K ötlete volt)

Akármelyik is volt, jó volt, elmentünk BKV hajókázni, megnéztük az Árpád Hídról D munkahelyét, meg ettünk egy jót. 

Pár kép az eseményről.

Az irodám jelenleg ottan van a piros csík mögött, a fák alatt:

Szeptembertől viszont átköltözünk a Marina Partra, egy nagyon scifi és totál menő, új irodába, ide:

Az a ferde tetejű építmény az. Mögötte félkész lakópark, már előre élvezem az építkezés zaját. :)

Útközben a Margitszigeten is sétáltunk, láttunk egy-két érdekes dolgot. Például, hogy Gróf Széchenyi méltó hajót kapott:

És végül, hajózós képek mindenkiről, mindenkinek:

 Utolsó utáni kép: K ragaszkodott hozzá, hogy megörökítsük. :)

Avagy, akinek hajóra telik, annak kocsira is telik. Fotóztam pár verdát, amik a yacht clubnál szoktak parkolni:

Az audisok, úgy látszik, szeretnek egymás mellé parkolni. :) Most pedig következzen a személyes kedvencem:

És a másik old timer még egyszer:

Meg egy érdekes rendőrautó:

Szerintem nagyon menő. :)

Egyébként meg a meló jó, bár eléggé rapszodikus. Néha 4-5 dolgot kéne egyszerre csinálni, máskor meg csak vakarózás van... De amit csinálni kell nem rossz, tervezés is van, azaz jelenleg a meglévő terveket átalakítgatni, hogy jó legyen. Meg sokat kell levelezgetni a szállítókkal, egyeztetni, ilyenek. Lengyelek, amerikaiak, stb. A csőtervezővel is levelezek, aki a hajó csőrendszereit tervezi, bár ő kicsit nehéz eset. De nem vészes, boldogulunk.

A második munkanapom vicces volt, lementünk Bajára. 10-kor akartunk indulni, de a főnök csodajárgánya nem indult:

Így sajnos az öccsének a roppant puritán audijával kellett mennünk :D

A BMW-vel asszem Horvátországban voltak, és valami radarállomáshoz közel mentek, ami kicsit hazavágta a kocsi biztonsági rendszerét, ezért nem indult. Bosszantó lehet.... Az audi állati kényelmes volt, meg úgy repült, mintha nem is érne az úthoz. Bár a főnök megjegyezte, hogy az ő kocsijához képest olyan érzés neki, mintha old timerben ülne. :D Vannak szintek na...

A WestEnd-ben pedig egy ilyen volt kiállítva, mellette pedig hasonló küllemű szimulátor:

Írtam az impozáns daruról. Azóta sikerült lefotózni, épp egy méretes hajót pakol vízre:

Lefotóztam még a kajáldát is. Jól látszik a tetőre permetezett víz, nagyon kellemes alatta ülni, egészen sokat számít. 

Nagyon finom a kaja, kezdem megszeretni a levest. Aki ismer, tudja, hogy én legtöbbször csak túltettem magam a levesen, sose voltam oda érte. Na, hát itt nem tudom mit tesznek bele, de valami hihetetlenül jó. A menü közepesen drága, de egyrészt nem nagyon van választásom, másrészt nem sokáig szorulok már rá. Az iroda ugyanis költözik szeptemberben, a Duna túlpartjára, ahol lesz egy olasz étterem, ahol 50% kedvezménnyel kajálhatunk majd. Evviva! :D

Befejezésül fogadjátok ezt a kis családi idillt: