Eléggé eltűntünk, de van alibink: nyaralni voltunk (a nyaralásról majd egy következő bejegyzésben). Meg nagyon dolgoztunk. Főleg én. :) És Pécsett is voltunk. Na jó, szóval nem jutottunk el a blogírásig. Úgyhogy most összefoglaló jellegű bejegyzés következik.

Először is átrendeztük a lakást (cipeltetek már Singer varrógépes asztalkát varrógépestül??), függönyt cseréltünk és már szobanövények is vannak. A flóra után a fauna magától jelentkezett, saját hangyafarmot működtetünk a kisszobában. :D Megszűnt a szükségállapot a konyhában, már tudok sütni, van mérőpohár, sőt, egyre több a piros pöttyös tárgy!

R.I.P. a kedvenc esernyőm. Egy tízperces viharban sikerült tönkretennem szegényt, vagyis a fémszerkezetét, a tetejét meg elvitte az orkán majdnem a Dunáig (de D, a hős megkereste!!). A pöttyös teteje sértetlen, csak alj nincs hozzá. Egyelőre.

Viszont D talált még sorstársakat, a szélviharnak áldozatul esett például ez a medencécske is:

A gazdája hogy sirathatja...

Felfedeztünk egy orosz élelmiszereket áruló üzletet, ahol rátaláltunk A túrórudira. Ez valami eszméletlen finom!! Rejtély ugyan, hogy Pinocchiónak mi köze az egészhez, de egy orosznak minden bizonnyal teljesen nyilvánvaló a dolog. Bár utólag kiderült, hogy nem túl hitelesen Németországban gyártották a csokit, no de az vesse rájuk az első követ, akinél nincs ilyesmi (lsd. a kínai-magyar paprikát satöbbit.)

Jó hír, hogy kupálódik a lakás dekorációja is, értsd már nem teljesen csupaszak a falak. Csak részben. :D Gyártottam három koszorút, egyet rezgőből (fátyolvirág), egy pomponosat és egy napernyőset. A pomponos természetesen sárgás, a koktélnapernyős pedig olyan nyaralós hangulatú. És lesz még egy, amit tele fogok ragasztgatni bélyegekkel, bizony! 

És egyik kedvenc témánkhoz, az evéshez visszatérve: ettünk sárga dinnyét. Milyen praktikus, hogy van sárgadinnye egybeírva, meg külön a sárga dinnye. Kívülről sima klassziknak tűnik, az íze is ugyanolyan, mint a pirosnak, csak hát homo ludens, citromízű banán, zöld paradicsom, ergo meg kellett kóstolnunk.