A második hetemet húzom le a munkahelyen, ahol minden jel arra mutat, hogy a számítógép lesz a legjobb barátom. Az első két hét betanítás, szóval folyamatosan okosodok, mindenféle adatbázist meg archiváló rendszereket tanulok, meg persze a cég történetét, kis ISO-t, mert az sose árt és még sok mindent, amiről eddig még sose hallottam. Lévén hogy a cég multi, kb mindennek ángol neve van, és mindent rövidítenek. Az olaszos csapat eléggé olaszos, mind a szervezettséget, mind pedig a dolgozókat tekintve. A hangulat, ha éppen van, akkor jó, bár azért túl sok csevely nincsen, mindenki bámulja a képernyőjét és vadul pötyög… Kb. 400-an dolgoznak az épületben és az átlagéletkor nem éri el a harmincat, szóval ebédidőben határozottan az egyetemi menzán érzi magát az ember. Csak kultúrabb az épület. A jövőbeli munkám egyelőre elég bonyolultnak tűnik, pedig egyszerűnek hangzik: számlamásolatokat kell előásni a rendszerekből és továbbküldeni, szortírozni a panaszokat, és a régebbi lezáratlan ügyeket valahogy lezárni. Párhuzamos angol-olasz autós szaknyelvi fejlődés garantálva, mivel a rendszerek angolul mennek, a kérések/panaszok vegyesen futnak be. Az épületben az egyes szintek felépítése számomra nehezen átlátható, még nem tévedtem el, csak hát minden szint minden részén ugyanolyan gépeket néznek ugyanolyan asztaloknál a (na jó, azért nem ugyanolyan…) emberek. Múlt héten együtt voltunk a mindenféle nyelvű ügyfélszolgálatossal, úgyhogy már ismerek pár embert, csupa diplomás, akik minimum két nyelvet magas szinten beszélnek. Elsőre elég is ennyi az ügyről. Ha történik valami érdekes a témában, majd írok róla.