2012.09.02. 23:21
Munka
Jövő héttől már mindketten a társadalom hasznos kis sejtjei leszünk, K kapott munkát, méghozzá olaszosat. Hurrá! Ezentúl kb. ugyanakkor indulunk és érkezünk majd, mindketten 9-kor kezdünk.
A remek hírt megünneplendő ellátogattunk egy nagyon eredeti helyre: a Sugar! nevű cukrászda-boltba. Vagyis designcukrászdába, ahogy nevezi magát.
Nagyon ötletes hely, minden szempontból, üdítően fantáziadús. Az ajtó előtt beelőztünk egy csapat tinilányt, akiknek fő/négyzetméter értéke odabent sem volt épp alacsony. De azért persze nem voltak rózsaszínek a falak, meg ízléses volt a berendezés. Volt vagy húszféle babszem alakú cukor (és minden egyes darabra képesek voltak rányomni, hogy „Jelly Belly”), csípős rágó, gumicukor, tényleg a szivárvány minden színében. Nagyon tetszettek a tenyérnél nagyobb nyalókák és a dinótojásnak nevezett XL-es rágók és persze a savanyú cukrok, amik női fél szerint irgalmatlan savanyúak, D szerint viszont jó. Ja és aki nosztalgiázni szeretne, annak ajánljuk a totál mű dinnye ízű robbanócukorkát!
Ennyit a cukorkákról. Ne haragudjatok, hogy ennyiszer írunk evésről és kajákról, de hát tudjátok, hogy lelkes rajongói vagyunk a témának, meg aztán a kínaiak is megmondták már, hogy akkor boldog az ember, ha ételét eheti. Szóval voltak sütemények, turmixok és tejberizs is. A tejberizsre mindenféle toppingot lehetett kérni, amerikai stílusban: színes cukorkától az csokis karamelles cuccig mindent. A sütik egy része tulajdonképpen régi klasszikusok újragondolása: pl. somlói galuska lila habcsókokkal, vagy Rigó Jancsi kerek tornyocskaként (Brooklyn néven, hiába, marketing), eclair fánk wimpi alakú kivitelben.
A sütik másik része viszont egészen egyedi kreáció: volt például sárga taxi alakú süti, kocka színes oldalakkal, pici dobozka popcorn és a honlapjukon még lehet nézelődni. Az emeleti részen lehet helyben fogyasztani, ahol elfolyt fagyi tartja az étlapot, és fehér cukormáz csöppen le épp az asztalokról. Sajttortás-epres tejberizst és az említett kukoricás sütit ettük, ami málnás csokitorony volt, csak ez nem látszott a sok csokis kukoricától a tetején. Lefotóztuk a süti keresztmetszetét, de a málna olyan lett, mintha vér lenne, úgyhogy azt inkább nem mutatjuk meg…
A koronát pedig egy fahéjas-pisztáciás macaron tette fel az estére, amit azért is kóstoltunk meg, mert az internet kb. minden sütős oldalán ódák olvashatók erről a francia mandulapuszedliről, amit otthon előállítani viszont állítólag mission impossible.
Ismét sikerült tehát egy szerethető dolgot felfedeznünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.